Hanva, 1853.05.17.

Arany-túra: Hanva

Édes jó barátom!

     Már csak irok neked, mert ha azt várom: hogy minden bajaink elmuljanak ugy nem tudom mikor olvasod soraimat. Feleségem jobban van már, de most meg fiam beteg, sir éjjel nappal s midőn maga nem alszik apját anyját sem engedi aludni; igy igen szép életet élünk! vinni kell az embernek hívatalos foglalatosságit s eljönnek az urak és damák a templomba, imádkozni? nem! meghallgatni: szép praedicatiót mond-e a pap? persze, a háznál akarhogy van a dolog, neki szép praedicatiot kell mondani. Eljönnek a szerkesztők verset kérni, szép, jó verset; és az embernek ha az esze helyén nincs is bajai miatt kell irni szép és jó verseket! Látogatók jönnek boldog mosolygó képpel, és az embernek mulattatni kell őket, ha az ördög elviszi is. Ez jelenleg az én életem. Tennap mult el a robotos ünnep,[i] ma az eső szakad, a víz beiszapolta ugyan már kertemet rétemet, de még nem elég ismét esik, ˗ tökéletesen megveszett a természet, barátom! tehát az eső esik, a legatust[ii] a káplánhoz[iii] csaptam, beteg gyerekemet dajkástul és anyjostul kihajtottam a cselédházba s irok neked nehány sort. Fülem nem, de lelkem egyre hallja hogy sír, de már mindegy benne vagyok. ˗

     Haza szabadultam végre ítélet nélkül kegyelem utján; igy rendöri felügyelet alatt lévén, ollyan az állásom mint az irás szavai szerint „a madárnak az ágon,” ha a felügyelő tisztviselőnek nem tetszik az orrom vagy képem, referál:[iv] hogy nem jól viselem magam. Furcsa biz az! Szilágyi S.[ándor]-nak ördög baja sincs, ki mint felelős szerkesztő adta ki a Gólyát, engem pedig majd elitélnek, s majd megfosztanak nyomorult kenyeremtöl örökre; mert a melly pap hadi törvényszék elött áll, eo ipso[v] elveszti hivatalát ez a rendelet szava. Szerencsém hogy ítélés nem következett, s igy már most szavaid szerént csak nincs veszélyben az ekklésia; legalább azt kell hinnem ezen elbocsátó szavakból: In Folge hohen Erlasses vom Militär- und Civil-Gouvernement von 28-t März 853 die weitere Untersuchung enthoben, und auf freien Fuss gesetzt.[vi] ˗ Különben édes barátom ez esemény keserüsége tán örökre a számban marad, mert érzem: hogy egészen ártatlanúl hurczoltattam meg, s kellett annyi kölcséget tennem. Ne gondold azért hogy magamat valami martyrnak tartom szörnyü nevetséges pofával; mert hiszen mi ez ahoz képet, a mi a multakban történt?

     Hála istennek hogy szegény komámasszony már jobbacskán van; bizony ugy szeretünk benneteket, hogy valamint nektek a mi bajunk, a ti bajotok is azonképen fáj nekünk.

     Megbocsáthatatlan gazsága a sorsnak hogy ollyan messze dobott egymástól; ha egy héten csak egyszer is egymáshoz mehetnénk, mindig megkönnyebbűlve térnénk haza bizonyosan! Adjon isten nektek és gyermekeiteknek sok örömet! És jól megjegyeztem leveledben e két szót talán… talán… a rövid nap ismét visszetérek rá. ˗

     Hogy én menjek professornak Körösre? jaj kedves barátom, dehogy megyek! örülök ha meghuzhatom magamat ebben a rongyos faluban, hol senki se lásson. Inkább téged is szeretnélek ide hozni valami jó papságra, de mikor tekintetes  úr vagy! Szegény Szásznak[vii] sem tudok minden tisztelendősége mellett sem helyet teremteni, pedig bizony igyekszem.

     Minő hálátlanság az tőlem hogy én azt a Jánosit[viii] sohse köszöntöm levelemben; azzután, ha nem irom is mondd neki. No meg Mentovich[ix]- is mindig igéri hogy ír nekem, még sem ír, modd meg neki hogy ne balfaszkodjék. Sajnálom: hogy ollyan szép verset tud irni M.[entovich] a Divatcsarnokba; már nem tudta, más becsületes helyre adni?

     Bele jöttem, az irodalmon vagyok tudtom és akaratom nélkül, pedig róla egy árva betüt sem akartam irni. Köztünk legyen mondva: a Jokai lapja nem ollyan mint az Életképek voltak, mi ennek az oka? Pedig ott van már a két Tót,[x] süsse meg Marczi[xi] mind a kettőt. ˗ Vas Gerebennek irsz-e? azt hiszem nem; én még eddig nem is válaszoltam neki. Nem tudom mi lesz az, iszonyú irói dij  és iszonyú előfizetési dij, az az nagyságára az első, kicsiségére a második; félek nem fizeti ki magát. ˗ Ugy! bele estem benne vagyok! elöfizetést kell nyitnom, mert máskép nyakamon vesz firkám. Kérlek kedves Szalontád vidékéről irj össze nekem nehány, különösen aszszonyféle ivtartónak[xii] valót, ekképen.

     Bojt Sarolta kisassz. ˗ Túron ˗ u.[tolsó]posta: Nagyvárad.

és lehető legrövidebb idö alatt küld hozzám, Szász Károly is ad által neked, ha megszólítod nehányat Erdelyből, zárd a magadéhoz s küldd el nekem, ˗ majd aztán… furcsa lenne, ˗ félek leirni, hogy majd nem ugy lesz… furcsa lenne, hogy én Juliusban Pestre mennék rendelést tenni a nyomatás iránt, haza fele Nagykőröst utba ejtenem, s onnak veletek együtt Hanvára jönnénk; furcsa lenne, ˗ szeretném, de hát ki tudja még hogy lesz addig az ember sorja!

     Szegény feleségem a szülési bajokon szerencsésen és rövid idő alatt átesett, pedig én ettől tartottam; csak már no! jövendőre vagy mit! csak ne szeretné az ember a feleségét!

     Az asztalmozgatás[xiii] nálunk nem sikerül, azon egyszerü okból hogy nem próbáljuk; egyébaránt a szemek historiajával elkéstél; mert a berlini levélben valamellyik ujságban hosszasan volt róla szó.

     Most tehát az úr isten áldjon meg benneteket, apraját nagyját, s szeressetek bennünket, kik titeket tiszta lelekből szeretünk. 

                                                                                                      igaz barátod

                                                                                                           Miska

_____________________________________________

[i] pünkösd
[ii] a prédikálásra jött teológust
[iii] segédlelkészhez
[iv] jelenti
[v] automatikusan
[vi] A katonai és polgári Kormányzat 1853. márc. 28-i legfelsőbb rendeleténél fogva a további vizsgálat alól felmentetett és szabadlábra helyeztetett.
[vii] Szász Károlynak
[viii] Jánosi Ferenc nagykőrösi tanárt
[ix] Mentovich Ferenc nagykőrösi tanár
[x] Tóth Endre, Tóth Kálmán,
[xi] Jókai
[xii] az aláírási ívek összegyűjtőinek
[xiii] Ebben a korban a szellemek megidézésére kialakult próbálkozás.